Esztergom történelme

Várhegy és környéke a jégkor végétől (20 000 év) folyamatosan lakott hely. Kr. e. 350 körül a kelták telepedtek itt le.
Az időszámítás kezdete utáni évszázadban római légiók hódították meg a környéket, és Solva néven Pannonia provincia fontos városa lett.
A népvándorlás korában hun, germán, avar és frank népekről tanúskodnak leletek.
De a honfoglaló magyarok emlékei is fellelhetők. A 960-as évektől kezdve Géza fejedelem ezt a települést választotta lakó- és uralkodási helyéül. Itt a Várhegyen a római castrum (vár) területén kiépített palotában született 975 táján fia, Vajk, a későbbi István király.
Géza építtette az első templomot is a Várhegyen István vértanú tiszteletére. 1000-ben itt koronázták Istvánt királlyá.
Ettől kezdve épül ki igazán a vár, amely a tatárjárásig (1241) királyaink székhelye, nemcsak a magyar állam, hanem az egyház és egyben Esztergom vármegye központja is.
Az esztergomi érsek 10 püspökség feje, állami funkciót is betöltve, koronázási joggal.
A tatárjárás után, bár a város lassan újjáépült, IV. Béla a palotát az érseknek adva, a királyság székhelyét Budára helyezte át. 1304-ben Vencel cseh király hadai foglalták el a várost, mely ezután többször is gazdát cserélt. 1327-ben a királyi városhoz csatolták, külvárosát, Kovácsit is.
A következő századokban a város a magyar kultúrának Buda mellett egyik fellegvára lett, gyakran fordultak meg itt királyi vendégek, tudósok és művészek. Bonfini, Mátyás történetírója Mátyás király építkezéseit emeli ki. Külön fejezet lehetne Esztergommal kapcsolatban Bakócz (Erdődi) Tamás (1442–1521) élete és munkája, aki X. Leo pápával szemben ellenjelölt volt, s egy apostoli nótárius ezt írta vele kapcsolatban: „Ha a magyar főpap ül Szent Péter székébe, a magyar kérdés lesz a vatikáni politika tengelye.” Ő volt, mint tudjuk, aki a török kérdést komolyan véve hadjáratot akart indítani ellenük, ebből született a parasztforradalom az általa kinevezett Dózsa György vezetésével.
Bakócz nevét őrzi az 1506–1511 között épült Bakócz-kápolna az esztergomi bazilikában. A 16. században a város a török birodalom északnyugati határán fekvő fontos végvár lett. A 17. század végén szabadult a török uralomból, a megfogyatkozott lakosú városban egyre többen ember telepedett le hazánkból és más országokból.
Így jött létre a királyi város, a Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező. A 19. század elején kezdődött az új egyházi központ kiépülése a bazilika építésével.
A 20. század csökkentette jelentőségét Trianonnal, a város határváros lett. Viszont emelkedett idegenforgalmi jelentősége, s ez ma is folyik.
Aki Esztergomba érkezik, hosszú történelmi múlttal rendelkező, kultúrtörténeti hagyományokban, híres műemlékekben, muzeális kincsekben gazdag nemzeti zarándokhellyel ismerkedhet meg.